Ha azt kérdezik tőlem, milyen volt a hétvége Erdőbényén, valószínűleg nem a borok sav-cukor arányával vagy a fellépők listájával kezdem. Mert a Bor, mámor… Bénye fesztivál nem egy sima rendezvény, amit le lehet tudni egy programfüzettel. Ez egy olyan belső tempó, amire egyszerűen rá kell hangolódni.
A fényképezőgép a kezemben volt végig, és most, ahogy válogattam a képeket a galériához, rájöttem: a legnehezebb nem a jó szögek megtalálása volt, hanem átadni azt a bizonyos Bor Mámor Bénye-érzést. Azt a pillanatot, amikor a délutáni nyári hőség még épp elviselhető, de te már leültél egy hűvös lugas alatt, mert a házigazda épp odaadta a saját székét, mondván: „foglalj helyet, a bor megvár”.
Erdőbényén a tizenhat helyszínre szétszéledő tizenöt borászat nem egymással versenyez, hanem egyetlen nagy, nyitott udvarrésszé áll össze. Itt a kiszolgálás mögött nem a görcsös üzleti érdeket érzem. Azért csinálják, hogy jól érezd magad. Hogy kóstolj egy finomat. Ha kell, egy külföldi vendég kedvéért is angolra fordítanak, ha pedig egy programra minden jegy elfogyott, valahonnan kerítenek még egy széket, padot csak le ne maradj. Nem csoda, hogy rengeteg a visszatérő vendég: ide nem „fogyasztani” érkezik az ember, hanem picit hazajár.
